XP vs. 7 vs. 8.1 - Melyik a legjobb Windows?

Három Microsoft operációs rendszer funkciólistáját vizsgáltuk át, hogy megmutassuk a lényegi különbségeket. A szubjektivitást most mellőzzük, beszéljenek inkább a tények.
Hosszas Windows XP-dicséretnek kellene következne négy egész oldalon keresztül, amennyiben 2004-et írnánk, ám az azóta mögöttünk hagyott tíz év nem múlt el nyomtalanul. Míg a közkedvelt operációs rendszer tervezésekor kezdett fellendülni a noteszgéppiac, akkor pörgött fel úgy istenigazából az internet a szolgáltatásaival és veszélyeivel együtt, ma már nemhogy a laptopok, hanem a táblagépek, hibrid eszközök frontján, egy behálózott világban kell helyt állnia egy platformnak ahhoz, hogy versenyképes lehessen. Az XP jó volt hajdanán, de ma már inkább hátráltatja felhasználóit, elzárva őket a technológiai újdonságok jelentős részétől. Arról nem is beszélve, hogy a 2001-es születésű operációs rendszerhez április eleje óta nem érkezett biztonsági frissítés, és soha többé nem is fog. Ennek ellenére a Gemius magyarországi adatai alapján május 14-én a hazai netezőknek még mindig több mint 24 százaléka használta az elavult platformot, pedig az több sebből vérzik.

Hol a Vista?

Nem titkoltan ezt a cikket a hazai olvasók azon 24 százalékának írjuk, akik még mindig ragaszkodnak az XP-hez, miközben vannak jobb, biztonságosabb alternatívák. A következőkben megmutatjuk, hogy az újabb Windows rendszerek milyen tudásbeli előnyökkel rendelkeznek, ami túlmutat azon, hogy az egyikben van Start menü, a másikban pedig nincs. Ezzel együtt nem törekszünk teljességre, hiszen az operációs rendszerek funkcióinak mélyebb bemutatásához típusonként lenne szükségünk legalább négy oldalra, így inkább egyes területeket állítunk reflektorfénybe. Szintén terjedelmi korlátok miatt most a nyílt forráskódú platformokkal sem foglalkozunk. Egy ablaktörő házi csetepatét terveztünk, amelyben csak az életképes alternatíváknak osztottunk szerepet, a Vistát inkább meghagyjuk kuriózumnak, hiszen aki most akar XP-ről másik Windowsra váltani, annak a hetes és a nyolcas specifikációs listáját érdemes átvizsgálnia.

Akadályozó tényezők

Természetesen a döntés nehezebb annál, minthogy csupán a biztonság, a teljesítmény vagy éppen a felhasználói felület alapján válasszunk, hiszen számos egyéb tényezővel és problémával kell szembenéznünk. A váltás akadályát elsősorban a kompatibilitási problémák szokták jelenteni, illetve jó eséllyel egy kisebb beruházást sem kerülhetünk el. De tegyük fel magunknak a kérdést: valóban szükségünk van arra a programra? Érdemes egy szkenner miatt ragaszkodni a lyukacsos rendszerhez? Ha csak gyenge, könnyen támadható érveket tudunk felhozni, akkor ne győzködjük tovább magunkat a maradás mellett. Az átállás kétségtelenül pénzbe kerül, de egyrészt nagyobb biztonságot szavatolhatunk adatainknak, valamint kihasználhatjuk a rendszerek újabb képességeit egy olyan világban, ahol lemarad az, aki nem tud lépést tartani a gyors fejlődéssel. Érdemes gépet fejleszteni és a legújabb szoftvereket használni (amelyek közül sok már egyáltalán nem támogatja a 2001-es rendszert), tanulni és fejlődni. Így tesznek az operációs rendszerek is, amelyek habár néha mamutként, de próbálnak reagálni a változásokra. Ha több ezer fejlesztő képes egy irányba mozdulni, talán mi egyedül is képesek vagyunk rá. Az XP szép volt, jó volt, de elmúlt. A következő oldalakon megmutatjuk, miként ment el mellette a világ.

Biztonság

Windows XP

E téren a legnagyobb a 2001-es rendszer lemaradása, hiszen áprilisban véget ért terméktámogatása, ezért a Microsoft nem ad ki hozzá több biztonsági frissítést. Antivírus-szoftverekkel valamelyest javítható a helyzet, ám valójában még a friss, naprakészen tartott XP-k sem voltak biztonságosak, ha az újabb Windowsokkal állítottuk párba őket. A rendszer egy olyan világban készült, amikor a világháló még nem terjedt el igazán, amikor a mai alattomos férgek, trójaiak és más webes fenyegetések helyett inkább a klasszikus csínytevő vírusok voltak a jellemzőek. A rendszer alapesetben mindenkinek rendszergazdai jogosultságot oszt ki, nem rendelkezik fejlett memóriavédelemmel, tűzfallal, integrált vírusvédelmi megoldással, patch-menedzsmenttel és még hosszasan sorolhatnánk a listát. Bár a később kiadott frissítőcsomagokkal (SP) javult a helyzet, a friss Windowsokhoz viszonyítva a fertőzés esélye mindig magas volt XP mellett.

Windows 7

Sokat szelídült a Vista óta a rendszer UAC (User User Account Control) megoldása, ami az egyik legfontosabb újítás az XP-hez képest, hiszen alapjáraton a felhasználók nem kapnak teljes adminisztrátori hozzáférést, csak csökkentett jogosultságokat, így a privilégiumokat megöröklő gépre kerülő kártevők nem tudnak akadálytalanul rombolni. Megjelent a PatchGuard, amely nem engedi, hogy bármely program szabadon hozzáférjen a kernelhez, az új ASLR (Address Space Layout Randomization) modul gondoskodik a memóriaterületek véletlenszerű címzéséről, így a vírusok nem tudnak egy bejáratott séma alapján támadni, míg a DEP (Data Execution Prevention) meggátolja, hogy rosszindulatú programok a memóriának a védett részein kódfuttatást indítsanak. Kiemelhető az Internet Explorer elzárt memóriaterületen történő futtatása és a továbbfejlesztett tűzfal is, de valójában még számos olyan területet lehetne említeni, ahol a Windows 7 jobb, mint az XP.

Windows 8.1

A hetesnél leírt funkciókat mind megkapta a Windows 8 is úgy, hogy közben néhány modul tovább fejlődött, például még tovább csiszolgatták az ASLR-t és a DEP-et, hogy azt még kevesebb kártevő tudja kicselezni. Az UEFI támogatásának köszönhetően bekerült a rendszerbe a Secure boot lehetősége, ami csak a digitális aláírással hitelesített programok (a linuxosoknak nem kevés fejtörést okozva) betöltődését engedi, így a korán ébredő rootkitek ellen hatékonyan lehet védekezni. A Windows Defender is szintet lépett, teljes értékű vírusvédelmet kapott, ami a felmérések szerint körülbelül 85 százalékos védelmet nyújt, azaz még külön biztonsági szoftver nélkül is elcsípi a fertőzések jó részét – persze a top antivírusok 95-98 százalékos hatékonyságát nem közelíti meg. A modern alkalmazásoknál még jobb a helyzet, hiszen azokat a rendszer mind homokozóban futtatja, csak a korábban engedélyezett modulokhoz engedve hozzáférést.

Felhasználói felület

Windows XP

A maga idejében rendkívül korszerűnek számított a Windows ME és 2000 után érkező XP, amely a GDI alrendszer mellé behozta a GDI+ interfészt. Ez képes volt 2D-s vektorok, bitképek és tipográfiai elemek kezelésére, valamint színátmenetekre, átlátszóságra és alakzatok transzformálására. Jó húzás volt még a ClearType renderelés megjelenése, amelynek köszönhetően a képernyőn megjelenő betűkészletek szebbé és olvashatóbbá váltak, előnyeit főként LCD-kijelzőkön élvezhetjük. Átalakult a Start menü is, kéthasábos lett, került bele egy külön Dokumentumok és Hálózati meghajtók parancsikon, míg bal oldali sávjában a legutóbb megnyitott alkalmazások szerepeltek. A tálcája még nem volt igazán kihasználva, és a ma használttól eltérően nem kis négyzetek gyanánt, hanem téglalapokként sorakoztak rajta az indított alkalmazások. Letűzésre nem volt lehetőség (bár egy hasonló tudású gyorsindító sáv már helyet kapott benne), illetve az értesítési sáv sem volt még kellően kifinomult.

Windows 7

A rengeteg új funkció mellett felesleges csicsázást és emiatt nagy erőforrásigényt hozott a Vista, amit a „lehiggadt” Windows 7 követett. Megjelenésével az előd újdonságai a felhasználók szélesebb tömegéhez jutottak el. Az ablakkezelésért felelő Desktop Window Manager hardveres gyorsítást kapott, így egy gyengébb konfiguráción is élvezhető képet tár a szemünk elé. Az XP-hez képest újdonság a Start menüben elhelyezett okos kereső, az úgynevezett Könyvtárak érkezése (Dokumentumok, képek, zenék stb.) és az alaposan felokosított tálca, amelyre letűzhetők a gyakran használt programok, így kevesebbszer kell a Start gombra kattintani. Kaptunk még ezen felül ugrólistákat, mobilitásközpontot, Aero funkciókat is. Utóbbiak közül kiemelhető a leginkább kedvelt Snap képesség, amivel a képernyő bal, illetve jobb oldalához dokkolhatjuk az ablakokat fél képernyő távolságban. A rendszert próbálták érintésre is felkészíteni, felemás sikerrel.

Windows 8.1

A touch szempontjából kétségtelenül nagyot lépett előre a Windows 8, ám a fejlődés nem múlt el vezéráldozat nélkül. A Start menü teljesen eltűnt a rendszerből, hogy a helyére a könnyen tapintható Kezdőképernyő kerüljön. A friss operációs rendszerben a Microsoft olyan mértékben átszabta a felhasználói felületet, hogy a tapasztalatok szerint sokan rá sem ismertek; elsőként idegenül kezdtek el mozogni a rendszerben, ami meg is látszott a Windows 8-eladásokon. A klasszikus asztalos–ablakos alrendszer mellé ugyanis megérkezett a WinRT modern alkalmazásaival, Charms-sávjával, csempékkel és kezdőképernyővel. Így egy olyan kettősség került a rendszerbe, ami először nem működött megfelelően, ám a redmondiak a 8.1 és az update 1 kiadásával valamelyest kijavították hibájukat. Ettől függetlenül a 8.1 igazi kettő az egyben rendszer, amelyben a barátságos, Windows 7-szerű felület mellett egy merőben új Windows világ is helyet kapott.

Funkciók

Windows XP

Elődjeihez képest jelentős előrelépést hozott a 2001-es Windows mind a hálózatkezelés, mind a mobileszközök támogatásának terén. A rendszerbe került egy alaptudású tűzfal, internetmegosztás, 802.1x Wi-Fi-kezelés, távoli hozzáférés és távoli asztal, míg az akkortájt feltörekvő noteszgéppiacot a jobb memóriakezelés, a rendszerindítást kínáló Prefetch (ami lehetővé tette a hibernálásból történő viszonylag gyors ébredést) és a hatékonyabb energiagazdálkodás próbálta kiszolgálni. Megjelent a fájlrendszer titkosítása, az USB 2.0 meghajtók támogatása, mellyel együtt érkezett az Autorun elődje, az AutoPlay, jelentős fejlődésen ment keresztül a rendszer-helyreállító funkció és a driverkezelés. Így az XP már megjelenését követően jó értékeléseket kapott, hiszen a korábbi kiadásokhoz képest stabil volt, és csak ritkán menekült kék halálba. Szervizcsomagjaival később tudása még tovább bővült, de még így is elavulttá vált a Windows 7 megjelenésével.

Windows 7

Ugorjunk ismét kettőt, hogy eljussunk a hetes kiadásig, amely valójában nem más, mint a Vista kipofozott változata. Számos olyan funkció került a rendszerbe, amit az utált platform már bevezetett, csak éppen továbbfejlesztették vagy kívánatosabbá tették. Ilyen például a SuperFetch, amely a gyakran használt alkalmazásokat és folyamatokat előre betölti a memóriába, így felgyorsítva a rendszer használatát. A jobb memóriakihasználásnak, a többmagos processzorok fejlettebb támogatásának és egyéb optimalizálásoknak hála az XP-hez képest sebesen indul el a Windows 7, és a hibernálásból is sokkal hamarabb ébred fel. Megérkezett ezen felül a jobb VPN-támogatás, a mobilitásközpont, a BitLocker titkosítás, az Otthoni Hálózat, a multitouch-eszközök és az SSD-k tudásának jobb kihasználása, a VHD meghajtók kezelése, valamint az XP-üzemmód, ami felhasználóbarát virtualizációt kínál a céges variánsok tulajdonosainak.

Windows 8.1

Kétségtelenül egy új világ gyermeke a legfrissebb Windows, ami a táblagépfronton és a PC-piacon is próbált helyt állni, felemás sikerrel. Funkcionalitás szintjén mindenképp érdemes kiemelni a Windows Áruház meglétét, amin keresztül könnyedén beszerezhetők a hagyományos és modern applikációk, illetve utóbbiak naprakészen tartásával nem is kell foglalkoznunk, a rendszer elintézi magától. Látványos a felhőszolgáltatások térnyerése is, hiszen míg a Windows 7-ben a federated search funkciót külön kellett telepíteni, addig a 8.1 alapbeállításon már a Bing szolgáltatásán is keres. Mélyen integrálódott a Microsoft tárhelye, a OneDrive is, amivel mindig velünk lehetnek fájljaink, ha online profilunkkal jelentkezünk be. Érdemes utóbbit használni, hiszen profilunk és beállításaink így mindig velünk lehetnek, bármilyen gép elé is üljünk le. Természetesen az asztalon is vannak újdonságok, ám ott valójában csak finomhangolások történtek.

Forrás

E-mail cím

UAC nélkül: mindenki adminjogokat kap, így a vírusok is

Műveletközpont: a Windows beépített biztonsági őre

SmartScreen: a rendszer a letöltött fájlokat is átvizsgálja

Tálca: letűzés helyett a gyorsindító áll rendelkezésünkre

Snap: egyszerűbbé vált a több ablakban végzett munka

Kezdőképernyő: a legutóbbi frissítésig az Asztal háttérbe szorult

Hálózatkezelés: jelentős előrelépés az elődökhöz képest

Otthoni csoport: egyszerű fájlmegosztás a családi képek között

Áruház: központosított szoftverleltár, rendszerszintű menedzsment

ANDROID ALKALMAZÁSOK WINDOWS PHONE-RA?

Egy ideje pletyka terjed a világhálón, mely szerint a következő Windows Phone telefonok támogatni fogják az összes android alkalmazást, az összes el fog futni a készülékeken. Ez roppant érdekes, hasonló alternatívát jelenleg kínál például a BlackBerry is.

Természetesen a futtatás egy virtuális masinán keresztül fog menni. Egyébként roppant érdekes, hogy a Microsoft saját konkurensének alkalmazásait kívánja hozni Windows Phone-ra. A pletyka szerint minden Lumia készülék támogatni fogja ezt, kérdéses hogy a többi gyártó Windows Phone rendszert futtató készülékei kimaradnak -e ebből.

Eközben olyan pletyka is terjed, hogy a Microsoft készül az első Nokia Lumia okostelefont készíteni, amely Androidot fog futtatni. A Nokiának vannak már androidos okostelefonjai, az olcsó X széria, de ezzel a lépéssel ez lenne az első olyan telefon amely Androidot futtat Lumia márkajelzéssel.

A gyártó egyértelműen az androidos felhasználókat szeretné saját platformjához áttéríteni, kérdéses hogy mennyire sikerül ez nekik.



Forrás
E-mail cím

Ubuntu 14.04 telepítése Windows 8/8.1 mellé

Aktualizálva a 14.04.1-es frissített iso-hoz

Itt arról írok, hogy hogy lehet az Ubuntut telepíteni 64 bites Windows 8 (vagy 8.1) mellé UEFI-módban induló számítógépre, GPT-s merevlemezre.

De mielőtt még nekifognánk telepíteni, előbb érdemes kipróbálni telepítés nélkül.

Az Ubuntu (vagy bármely más Linux-disztribúció) régebbi kiadásaival UEFI-s Samsung laptopokon ne kísérletezgessünk, mert olyan rendszerindítása hibába is belefuthatunk, amelynek a megszüntetéséhez nemcsak az akkumulátort kell kivenni a gépből, hanem az alaplapi gombelemet is. Az ezelőtti hosszan támogatott kiadásnak, az Ubuntu 12.04-nek a 2013. augusztus 23-i, 12.04.3-as frissítésében már javították a hibát, de az eredeti, 2012. áprilisi kiadásban még benne van.

Táblagépre ne telepítsük az Ubuntut, hacsak nem találunk valamilyen megoldást arra, hogy a táblagép bekapcsolásakor érintőképernyős felületen is tudjunk választani az indítási lehetőségek közül. De kipróbálni, legalábbis olyanon, amelyen 64 bites Windows 8 (vagy 8.1) van, kipróbálhatjuk, ha tudunk hozzá billentyűzetet csatlakoztatni.

Tartalom

1. Rendszer- és lemezinformáció
2. A gyors rendszerindítás kikapcsolása
3. Az Ubuntu-lemezkép letöltése és kiírása
4. Lemezhely felszabadítása
5. Shiftes újraindítás
6. Fekete GRUB
7. A billentyűzet magyarra állítása és kapcsolódás hálózatra
8. Az Ubuntu telepítése
9. Lila GRUB
10. Az Ubuntu eltávolítása

1. Rendszer- és lemezinformáció

A  Rendszerinformációból azt is megnézhetjük, hogy hány bites a Windows, és azt is, hogy hogy indul a számítógép. A  + R billentyűkombinációval előhozható  Futtatásba gépeljük be, hogy msinfo32, és vagy nyomjuk le az Entert, vagy kattintsunk az OK-ra:

Hogy indul a számítógép?

Azt, hogy hogy indul a számítógép, a BIOS-módból olvashatjuk ki. Ha az van írva a BIOS-módhoz, hogy UEFI, akkor UEFI-módban indul a gép, ha az, hogy Örökölt, akkor hagyományos BIOS-módban. Az előre telepített Windows 8-cal forgalmazott számítógépek (laptopok és táblagépek egyaránt) mind UEFI-módban indulnak.

„Örökölt” módban csak akkor indul a Windows 8, ha utólag lett telepítve olyan számítógépre, amelyen eredetileg más operációs rendszer volt (vagy nem volt rajta operációs rendszer). 

Hány bites a Windows?

Azt, hogy hány bites a Windows, a Rendszer típusából olvashatjuk ki. Ha az van írva a Rendszer típusához, hogy „x64-based PC”, akkor 64 bites, ha az, hogy „x86-based PC”, akkor 32 bites.

Ugyanezt a  Vezérlőpult  Rendszer panelében is megnézhetjük, ráadásul ott rendesen úgy van kiírva, hogy „64 bites operációs rendszer”, illetve „32 bites operációs rendszer”. (A Rendszer panelbe leggyorsabban a  + X billentyűkombinációval előhozható haladó felhasználói menüből lehet bejutni.)

Olyan számítógépre, amelyen UEFI-módban induló, 64 bites Windows van, az Ubuntut is lehet telepíteni UEFI-módban (mármint az Ubuntu 64 bites változatát). 

Olyan táblagépen viszont, amelyen UEFI-módban induló, 32 bites Windows van, csak úgy tudna elindulni az Ubuntu, ha a rendes számítógépekhez hasonlóan az ilyen gépeken is át lehetne kapcsolni az UEFI-beállításokban a rendszerindítás módját UEFI-ről CSM-re (az UEFI-beállításokban így nevezik a hagyományos BIOS-módot), de nem lehet. 

Milyen a partíciós tábla?

A Windows 8-cal forgalmazott számítógépek merevlemezén már nem hagyományos, MBR-es partíciós tábla van, hanem GPT. Ezt úgy tudjuk ellenőrizni, hogy a  Lemezkezelés konzolban jobb gombbal rákattintunk a Lemez 0-ra, majd ballal a Tulajdonságokra, és a Tulajdonságok ablak Kötetek fülében megnézzük, hogy mi van írva a Partíció stílusához.

GPT-s lemezen már nemcsak 4 elsődleges partíció lehet, lehet akár 128 is.

2. A gyors rendszerindítás kikapcsolása

A Windows 8 azért tölt be olyan gyorsan, mert alapból be van kapcsolva benne a gyors rendszerindítás. Ez, ha csak egy operációs rendszer van a gépen, hasznos lehet, de ha több is van rajta, akkor adatvesztést okozhat. Most épp egy második operációs rendszert készülünk telepíteni, ezért kapcsoljuk ki!

A  + X billentyűkombinációval hívjuk elő a haladó felhasználói menüt, és válasszuk a Főkapcsoló lehetőségeit. Kattintsunk „A jelenleg el nem érhető beállítások módosításá”-ra, és vegyük ki a pipát a „Gyors rendszerindítás bekapcsolása” előtti kis négyzetből.

[Tartalom]

3. Az Ubuntu-lemezkép letöltése és kiírása

Töltsük le az Ubuntu 14.04.1-nek a 64 bites változatát valamilyen BitTorrent-kliens, pl. aµTorrent segítségével. (Azért a 64 biteset, mert csak az tud UEFI-módban elindulni). A letöltött fájl épségét ellenőrizzük a WinMD5Free programmal:

A Verify mezőbe bemásolandó ellenőrzőösszeget a kiadáshoz tartozó MD5SUMS fájlból lehet kimásolni:

119cb63b48c9a18f31f417f09655efbd   ubuntu-14.04.1-desktop-amd64.iso

Ha egyeznek az ellenőrzőösszegek, akkor elkészíthetjük a live usb-t, vagy kiírhatjuk az iso-t dvd-re (ha nem egyeznek, akkor töltsük le az iso-t még egyszer).

A live usb egy úgy módosított pendrive, amelyről el lehet indítani a lemezképből kibontott hordozható operációs rendszert. Live usb-t többféle programmal is lehet készíteni, ezek közül az egyik legnépszerűbb a Linux Live USB Creator (röviden LiLi).

Dvd-re íráshoz használhatjuk a Windows Lemezképírót vagy bármilyen cd/dvd-írót (pl. aCDBurnerXP-t):

[Tartalom]

4. Lemezhely felszabadítása

Az Ubuntut külön partícióra, a Windowstól elkülönülő, másképp formázott saját lemezrészre fogjuk telepíteni. Mivel a Windows a teljes merevlemezt elfoglalja, előbb valamennyi helyet fel kell rajta szabadítani.

A  + X billentyűkombinációval hívjuk elő a haladó felhasználói menüt, és válasszuk benne a Lemezkezelést.

A Lemezkezelésben nem szabad hibázni! Elég egy rossz mozdulat, és elveszthetjük a lemezen levő összes iratunkat, fényképünket, filmünket, zenénket.

A több részre particionált merevlemezen betűjeles és betűjel nélküli partíciók is vannak. A betűjel nélküliekhez ne nyúljunk!

Az alábbi lemezen eredetileg csak egy betűjeles partíció volt, a C:. Az F:-et a számítógép gazdája hozta létre úgy, hogy a C:-t kettéosztotta. A lemezkezelő nem engedi a C:-t összébb zsugorítani a kettéosztás előtti, eredeti méretének a felénél, ezért már csak az F:-ből tudunk lemezterületet elvenni. (Ha a lemez még az eredeti állapotában lenne, akkor a C:-ből vennénk el.)

Jobb gombbal kattinsunk az F:-re, és bal gombbal válasszuk a kötet zsugorítását:

Döntsük el, hogy mennyi helyet akarunk adni az Ubuntunak. Ha nem akarjuk az Ubuntu partícióját fényképekkel, filmekkel telepakolni, és nagy helyigényű játékokat sem akarunk rá telepíteni, akkor akár 20 GB is elég lehet neki.

A felszabadítandó lemezterület méretét megabájtban kell megadni. A gigabájt és a megabájt között (pontosabban a GiB és MiB között, de ezzel itt most ne foglalkozzunk) 1024 a váltószám, így például 80 GB esetén 80 ⋅ 1024 = 81 920-at írjunk be (de szóköz nélkül):

Kattintsunk a Zsugorításra, várjuk meg, míg befejeződik, majd zárjuk be a Lemezkezelést:

[Tartalom]

5. Shiftes újraindítás

Ahhoz, ugye, hogy az Ubuntut pendrive-ról vagy dvd-ről indíthassuk, benne kell hagyni a pendrive-ot vagy dvd-t a számítógépben, és újra kell indítani a gépet.

De ha egyszerűen csak újraindítjuk a gépet, akkor ismét a Windows jön be, nem tudjuk az Ubuntut kipróbálni. Ahhoz, hogy ki lehessen választani, hogy miről induljon a számítógép, úgy kell az újraindításra kattintani, hogy közben a Shift billentyűt lenyomva tartjuk.

Az újraindítás után választható speciális rendszerindítási lehetőségek közül válasszuk az Eszköz használatát:

Nézzük meg, hogy ki lehet-e választani azt az eszközt, amiről az Ubuntut indítani akarjuk. A dvd ott lesz az eszközök között (persze csak akkor, ha benne hagytuk a gépben), de a pendrive-ot lehet, hogy előbb engedélyezni kell az UEFI-beállításokban:

Ha látszik az eszköz, akkor indítsuk el róla az Ubuntut. Ha nem látszik, akkor egérrel vagy a Backspace billentyűvel menjünk vissza az előző képernyőre, és válasszuk a Hibaelhárítást. A Hibaelhárításon belül válasszuk a Speciális lehetőségeket, azon belül pedig az UEFI-vezérlőprogram beállításait, és indítsuk újra a gépet.

Az UEFI-beállításokban fő az óvatosság! Semmit se állítsunk át, amiről még nem olvastunk eleget!

Van olyan gép, amelyiken az UEFI-beállításokban is működik az egér, de ez, amelyik előtt itt ülök, nem olyan. Mozogni a nyilakkal lehet, belépni/OK-t nyomni az Enterrel, visszatérni pedig az Escape-pel. A billentyűzet még nincs magyarra állítva: a Z és az Y fel van cserélve.

Azt, hogy a számítógép már a bekapcsoláskor is érzékelje a pendrive-ot, úgy lehet elérni, hogy az UEFI-beállításokban kikapcsoljuk a Fast BIOS Mode-ot (más néven Fast Boot-ot vagy Quick Boot-ot). (Ez az opció azon a gépen, amelyik előtt most ülök, az Advanced fül alatt található.) F10-zel mentsük a beállításokat (ne feledjük, Z-vel lehet yes-t nyomni), és indítsuk újra a gépet.

Ahogy eljutunk a bejelentkező-képernyőig, shiftes újraindítással menjünk bele ismét az Eszköz használatába, és ha szerencsénk van, akkor most már ki fogjuk tudni választani a pendrive-ot.

Ha még mindig nincs ott az eszközök között, akkor menjünk bele ismét az UEFI-beállításokba, és a Boot Device Priority listában vigyük a pendrive-ot a lista tetejére. F10-zel mentsük a beállításokat, és indítsuk újra a gépet.

Ha a gyors rendszerindítás már ki van kapcsolva, akkor nemcsak shiftes újraindítással lehet belemenni az UEFI-beállításokba, hanem úgy is, hogy bekapcsoláskor a megfelelő pillanatban lenyomjuk a megfelelő billentyűt. Ez gyártótól függően más és más lehet. Ezen a Samsung laptopon, amelyik most itt van előttem, az F2-vel lehet az UEFI-beállításokba belemenni. Azt, hogy melyik pillanatban kell az F2-t lenyomni, nehéz megmondani, ezért én úgy szoktam, hogy addig nyomkodom, amíg a beállítófelület be nem jön.

[Tartalom]

6. Fekete GRUB

UEFI-s gépen nem kezd el egyből betölteni az Ubuntu, előbb a GRUB jön be a választható indítási lehetőségekkel:

A GRUB-ban még nem működik sem az egér, sem az értintőképernyő, le-föl mozogni a nyilakkal lehet, operációs rendszert indítani pedig az Enterrel.

Ha a telepítés előtt, alatt vagy után mást is akarunk csinálni a gépen, akkor válasszuk azt, hogy „Try Ubuntu without installing”, ha csak telepíteni akarjuk az Ubuntut, akkor pedig azt, hogy „Install Ubuntu”.

Ha azt választjuk, hogy „Try Ubuntu without installing”, akkor az  „Install Ubuntu 14.04 LTS” ikonra kattintva indíthatjuk majd el az Ubuntu telepítőjét.

[Tartalom]

7. A billentyűzet magyarra állítása és kapcsolódás hálózatra

Az Ubuntu angolul jön be, amerikai billentyűzetkiosztással. A nyelvet majd csak a telepítőben fogjuk magyarra váltani, de a billentyűzetkiosztást már most állítsuk át magyarra. Kattintsunk a képernyő jobb felső részén levő [En] billentyűzetkiosztás-jelzőre, és válasszuk a „Text Entry Settings”-et:

A Text Entry ablakban kattintsunk a [+] hozzáadás gombra, keressünk rá a „Hungarian”-re, és kattintsunk az Add gombra:

A fölfelé mutató [^] nyílhegyre kattintva vigyük a magyar billentyűzetkiosztást az amerikai fölé:

Zárjuk be a Text Entry ablakot, és a billentyűzetkiosztás-jelzőre kattintva váltsuk át a billentyűzetkiosztást magyarra:

Vezeték nélküli hálózatra a  hálózatválasztóval lehet rácsatlakozni.

[Tartalom]

8. Az Ubuntu telepítése

Az  Ubuntu-telepítő üdvözlőablakában váltsuk át a nyelvet magyarra:

„A(z) Ubuntu telepítésének előkészítése” ablakban tegyünk pipát az elé is, hogy „Frissítések letöltése a telepítés közben”, és az elé is, hogy „Harmadik féltől származó szoftverek telepítése”:

A „Telepítés típusa” ablakban NE az első lehetőséget válasszuk, mert akkor a telepítő legyalul mindent a merevlemezről! Búcsút mondhatunk a Windowsnak, a gépen levő összes iratunknak, fényképünknek, filmünknek, zenénknek,  mindennek. Arra kattintsunk, hogy Valami más. 

A particionálóban jelöljük ki a Windows lemezkezelőjében felszabadított (a példánkban 80 GB-os) szabad területet, és kattintsuk a hozzáadásra:

Először egy kisebb partíciót hozzunk létre cserehely céljára. A cserehely (más néven swap)annyi GB-os legyen, amennyi RAM a gépben van (de 4 GB általában elég szokott lenni):

A partíció típusa maradjon elsődleges. GPT-s lemezen akár 128 elsődleges partíció is lehet.

Jelöljük ki a megmaradt szabad területet, és kattintsunk megint a hozzáadásra:

A maradék lemezterületen hozzunk létre egy linuxos partíciót ext4-es fájlrendszerrel, és csatoljuk a gyökérnek nevezett / csatolási ponthoz:

Sokan helyesebbnek tartják egy helyett két linuxos partíciót létrehozni úgy, hogy az egyiket a gyökérhez csatolják, azon lesz az operációs rendszer, a másikat pedig a /home-hoz, azon lesznek a felhasználói fájlok. Ennek előnye, hogy ha az Ubuntut újabb kiadásra frissítjük, elég csak a gyökérpartíciót újraformázni, a felhasználói adatok megmaradnak a /home-on. Hátránya, hogy a felhasználói beállítások is megmaradnak, amelyek sokszor nem kompatibilisek az Ubuntu új kiadásával, és mindenféle bosszúságot okozhatnak. Ezért én inkább úgy szoktam telepíteni az újabb kiadást, hogy a felhasználói fájlokat kimentem egy hordozható merevlemezre, és a teljes Ubuntu-partíciót újraformázom. Ki-ki döntse el, hogy neki hogy jobb.

Ügyeljünk arra, hogy az újonnan létrehozott ext4-es partíció meg legyen jelölve formázásra. Az efi-partíció és az ntfs-partíciók viszont ne legyenek megjelölve! Ha minden rendben van, kattintsunk a „Telepítés most”-ra:

A Billentyűzetkiosztás ablakban állítsuk a billentyűzetkiosztást magyarra.

A „Kicsoda Ön?” ablakban Az Ön neve mezőbe a teljes nevet szokás beírni (vezetéknév + utónév), a felhasználónév viszont csak egy szóból állhat (vagyis nem lehet benne szóköz), és nem lehet benne sem nagybetű, sem ékezetes betű.

Ha DVD-ről telepítettük az Ubuntut, akkor újraindításkor várjuk meg, míg a gép kiírja, hogy „Please remove installation media…”, majd vegyük ki a dvd-t, csukjuk be a tálcát, és nyomjuk le az Entert. Ha pendrive-nál is kiírja, akkor csak húzzuk ki a pendrive-ot, és nyomjuk le az Entert.

[Tartalom]

9. Lila GRUB

Újraindítás után ismét bejön a GRUB (a Grand Unified Bootloader, azaz nagy egyesített rendszertöltő), de most már a számítógép merevlemezéről. A GRUB-ban választhatunk a számítógépen levő operációs rendszerek közül, vagy a „System setup”-ot választva az UEFI-beállításokba is belemehetünk:

A GRUB-ban még nem működik sem az egér, sem az értintőképernyő. Le-föl mozogni a nyilakkal lehet, operációs rendszert indítani pedig az Enterrel.

[Tartalom]

10. Az Ubuntu eltávolítása

UEFI-s gépről úgy lehet teljesen eltávolítani egy operációs rendszert, hogy:

1. A firmware-ből töröljük a rá vonatkozó bejegyzéseket.
2. Az EFI-partícióról töröljük a mappáját.
3. Újrahasznosítjuk a partícióit.

(UEFI-s gépen nem kell az MBR-rel foglalkozni.)

Az első kettőt Ubuntuban is meg tudjuk csinálni  Terminálból futtatható, parancssoros programokkal.

1. Az Ubuntu-bejegyzések törlése

A  Terminál indításához kattintsunk a  Dash ikonra (vagy bökjünk rá a  billentyűre), és kezdjük el gépelni, hogy terminál:

Kattintsunk a találatra, vagy nyomjuk le az Entert.

Az efibootmgr parancs begépelésével listáztassuk a firmware-be bejegyzett rendszerindítási lehetőségeket. Ahhoz, hogy a program meg is tegye, amit kérünk tőle, a parancs elé oda kell gépelnünk, hogy sudo (és persze a sor végén le kell nyomnunk az Entert):

sudo efibootmgr

A sudo rendszergazdajogot ad, de kéri hozzá a jelszavunkat. Gépeljük be. Nem fog látszani, de ez így van jól.

ariszlo@laptop:~$ sudo efibootmgr
BootCurrent: 0001
Timeout: 0 seconds
BootOrder: 0001,0006,000A,000B,000C,0000
Boot0000* Windows Boot Manager
Boot0001* ubuntu
Boot0006* Windows Boot Manager
Boot000A* UEFI: IP4 Realtek PCIe GBE Family Controller
Boot000B* UEFI: IP6 Realtek PCIe GBE Family Controller
Boot000C* ubuntu
ariszlo@laptop:~$

Ezen a gépen két külön hexadecimális sorszámú indítóbejegyzés is tartozik az Ubuntuhoz, a 0001 (röviden 1) és a 000C (röviden C).

Bejegyzést eltávolítani az alább séma szerint lehet úgy, hogy az X helyébe a bejegyzés sorszámát írjuk be:

sudo efibootmgr -b X -B

Az első -b kisbetűvel legyen, a második -B pedig nagybetűvel.

Ügyeljünk a pontosságra, mert elég csak egy billentyűt eltéveszteni, ahhoz, hogy nagyon megbánjuk, amit csináltunk!

Az X helyébe beírandó hexadecimális számokat ne az alábbi példákból másoljuk ki, hanem abból, amit az efibootmgr a saját gépünkön kiír.

Az 0001-es azonosítójú Ubuntu-bejegyzést az alábbi paranccsal lehet eltávolítani:

sudo efibootmgr -b 1 -B

A 000C-set pedig ezzel:

sudo efibootmgr -b C -B

Aki többet szeretne tudni az efibootmgr-ről, az az alábbi parancs begépelésével elolvashatja a hozzá tartozó parancssoros kézikönyvlapot (manual page-et, rövidenman page-et):

man efibootmgr

A kézikönyvolvasóban a PageDown/PageUp billentyűkkel lehet előre-hátra lapozni, egy-egy sorral lejjebb vagy feljebb menni pedig a nyilakkal. Kilépni a Q billentyűvel lehet (q mint quit).

2. Az Ubuntu-mappa törlése

Az EFI-partíciót a /boot/efi mappába csatolja az Ubuntu. Ezen belül van a csupa nagybetűs EFI mappa, azon belül pedig a csupa kisbetűs ubuntu mappa.

Továbbra is a  Terminálban maradva, a cd paranccsal menjünk bele a /boot/efi/EFI mappába:

cd /boot/efi/EFI

A /boot/efi/EFI mappában adjuk ki az ubuntu mappát eltávolító parancsot:

sudo rm -r ubuntu

Indítsuk újra a gépet. Most már nem a GRUB fog bejönni, hanem egyből a Windows kezd el betölteni.

3. Az Ubuntu-partíciók újrahasznosítása

Ha úgy akarjuk újrahasznosítani az Ubuntu partícióit, hogy egy másik Linux-disztribúciót telepítünk rájuk, akkor azt a másik Linux-disztribúcióval kell megoldani.

Ha nem akarunk másik operációs rendszert a Windows mellé, akkor a Windows Lemezkezelés programjában törölhetjük az Ubuntu partícióit, és a gazdátlanná vált lemezterületet visszaadhatjuk annak a partíciónak, amelyiktől elvettük.

Azt, hogy melyikek az Ubuntu partíciói, a méretükből állapíthatjuk meg. Példánkban a cserehelynek 4 GB-ot adtunk, magának az Ubuntunak pedig a megmaradt 76 GB-ot.

Az Ubuntu dvd-n/live usb-n is rajta levő GPartedban a fájlrendszer típusából is látszik, hogy melyikek a linuxos partíciók (ext4, swap), és melyikek a windowsosak (ntfs).

Az Ubuntu partícióinak az eltávolítása után jobb gombbal kattintsunk arra a partícióra, amelyhez a lefoglalatlan lemezterületet hozzá akarjuk adni (példánkban az F:-re), és az előjövő menüben jobb gombbal kattintsunk a Kötet kirejesztésére:

Forrás
E-mail cím